Rudyard Kipling: Ha...

„Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
S fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
Ha kételkednek benned s bízol magadban,
De érted az ő kételkedésüket,
Ha várni tudsz és várni sose fáradsz
És hazugok között se hazug a szád,
Ha gyűlölnek s gyűlölségtől nem áradsz
S mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
Ha álmodol - s nem zsarnok az álmod,
Gondolkodol - s becsülöd a valót
Ha a sikert, kudarcot bátran állod
S úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
Ha elbírod, hogy igazad örökre
Maszlag gyanánt használják a gazok
S életműved, mi ott van összetörve
Silány anyagból építsék azok.

Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban
Van merszed egy kártyára tenni föl,
Ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
Nem is beszélsz a veszteség felől.
Ha paskolod izmod, inad a célhoz
S szíved is, mely nem a hajdani,
Mégis kitartasz, bár mi sem acéloz
S csak akaratod int: Kitartani!

Ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
Királyokkal jársz s józan az eszed.
Ha ellenség, de jó barát sem sérthet,
S mindenki számol egy kicsit Veled.
Ha a komor perc hatvan pillanatja
Egy távfutás Neked s futsz vígan.
Tiéd a Föld s minden ami rajta
És – ami több – EMBER leszel, fiam!”